Tegnap a földkerekség általam ismert legjobb kőművesével és egy jóbarátommal kimentünk a kiszemelt tanyára, hogy megnézzék, nem tévedtem-e az állapotfelméréskor. Tibi, a kőműves egy profi alaposságával, szekrény alá mászva, mindent megtapogatva, megszagolgatva rábólintott. Nem tévedtem.

Szóval elvben semmi nem áll a vásárlás útjában. Megpróbáltam alkudni a tulajdonos nénivel, de kiderült, ő csak papíron tulajdonos, a fia irányít a háttérből. Ő meg nincs itthon, szóval várnom kell. Ami igencsak rosszul esik, mert haladnék. A semmittevés meg kifejezetten frusztrál. Közben a hölgy elejtette, előfordult már, hogy elállt az eladástól, mert nagyon a szívéhez nőtt a házikó. Hát nekem is. Szóval mihamarabb szeretném lefoglalózni, nehogy valami gebasz legyen.

A háznál egyébként igazi falusi hangulat fogadott minket. A nénike ismerősei mind összesereglettek a környékről, hogy megnézzék maguknak a tulajdonosjelöltet. Egymás szavába vágva fényezték az épületet. Természetesen mindenki jobban tudott mindent a másiknál. Tanulság: gyorsan zárat kell cserélnem, a kutyát meg őrző fokozatra állítani. Nem akarok okoskodó népeket.