Út ki a városból

Na most, hogy rendeződtek a dolgok van valamennyi időm a kis blogommal foglalkozni. Természetesen jobb lett volna, ha frissiben minden egyes dologról tudok írni, ám ez a rettentő hajtás miatt lehetetlen volt. Szóval megpróbálom felidézni az elmúlt majdnem két hónap minden fontos eseményét.

Először is az alapfelállás: az adásvételi szerződés megkötése után, mikor még csak a foglaló volt lerakva (hitel intézés alatt állt) két hét állt rendelkezésemre, hogy elhagjyam előző otthonom, lakhatóvá tegyem az újat, beköltözzek és intézzem közben a hitelt. Amit nem is voltam teljesen biztos, hogy megkapok. Mindebbe úgy vágtam bele, hogy a ráfordítható összeg kb. 20 ezer forintnál kimerül.

Szóvla kezdődött azzal, hogy a kulcsátadás utáni első nap kimentünk a tanyára, hogy elkezdjünk pakolászni. Ekkor ért az első meglepetés. Az ágyakat elhúzva vettem észre, hogy csurom vizes az egyik sarok, már fekete a penésztől. Ekkor mintegy őrült, a két kezemmel kezdtem el bontani a falat, hogy vajon mekkora a baj? Megkönnyebbüléssel nyugtázhattam, hogy "csak" a vakolat sár vizesedett fel a falon, amit az előző tulaj okos munkásságának köszönhettem. Ugyanis sikerült a falra szögelnie egy jófajta NSZK-s mű leopárdbőr falvédőt.

Vályogház 1-es hiba: soha ne takard el a falat nagy felületen!

Szóval vakolat bontás, vakolás. Három nap alatt sikerült is megoldani. Közben takarítás, mert körülbelül 15-20 évnyi mocsok gyűlhetett már ott össze. Sok koszos helyet láttam már, de szerintem ez mindent felülmúlt.

Kéne víz. Van kút, meg hidrofór, nem láttam még soha, de jóhogy összerakom! Össze is raktam, de a víz csak nem jött. Vízvezetékszerelő ismerős javította a kisebb tömítési hibáimat, de a víz még mindig nem jött. Ez bele is került jó egy hónapomba, mire a csapból vizet fakasztottam. Mint egy sakkjátszma logikáztram végig a lehetséges problémákat józan paraszti ésszel, meg némi telefonos segítséggel. A vége az lett, hogy mivel igencsak levegős, gázos a víz, igy nem elég a mókusboltos hidrofór. Szóval venni kellett egy komolyat, most már működik is, igaz még jó idő, mire kitisztul rendesen a vize.

Közben takarítás, takarítás, takarítás, no meg festés. Se időm, se energiám, se pénzem nem volt rá, hogy sima falat generáljak, így összegletteltem az egyébként meszelt falat ott, ahol már nem akart mindenáron lejönni a vakolat és szépen befoltoztam. Igazán megtartotta az autentikus jelleget.

Közben persze a régi lakomban ugyan úgy elpakolás, takarítás, költöztetés. Valamennyire az őszi munkákat is el kellett végeznem a kertben közben, ami nagyjából sikerült is.

Aztán jött még egy meglepetés, az addig jól működö kájha egyszercsak úgy gondolta, ő nem a kéményen továbbítja a füstöt, hanem a lakótérbe küldi. És emellett igencsak büdös volt, ha fűtöttem. Elkezdtem keresni a kémény kormolóajtaját, az utan rögtön az előző tulaj által frissen csempézett fürdőszobába vezetett, ahol természetesen nyoma sem volt az ajtónak. Úgyhogy vésőt és megérzést elő, elkezdtem keresni. Sikerült három csempét kimetszenem, de ajtó sehol. Azután kiderült, hogy nem is volt soha, viszont bejutottam a kéménybe. Amivel látszólag semmi baj nem volt. Végülis nem is sikerült kideríteni a probléma okát, sok sok piszkálás után újra elkezdett szelelni a kóceráj. Mindenesetre gyötrelmesen kilátástalan órákat töltöttem el ezzel. Azóta szerencsére működik stabilan, hiszen már itt a fűtési szezon. Kisebb jukakat találtam a kéménybekötésnél, és egy nagyot feljebb a kéményen. Ezek betömésével a kellemetlen szag is megszűnt szerencsére.

Nagyvonalakban azt hiszem ennyit a problémákról. Összeírva ez így nem is tűniks soknak, de a töménytelen elvégzendő feladat, a bizonytalanság igencsak rányomta a bélyeget mindenre. Hihetetlen logisztikai feladatokat kellett megoldani, rengeteg feladatot szimultán végezni. Sok-sok fizikai és szellemi erőre volt szükség, hogy véghezvihessem mindezt! De megérte!

Most már megpróbálom rendszeresen frissíteni a blogot, hogy milyen is a tanyasi élet...